Szabadúszónak lenni nem csak azt jelentheti, hogy van egy jól menő vállalkozásom, egy karrierem, amit egy olyan szakértelemre építettem fel, amellyel kötetlenül dolgozhatok bármikor, bárhonnan, bárkinek és bármennyiért. Szabadúszói tevékenységet gyakorlatilag bárki végezhet. Ha a szomszédnál lenyírom a füvet egy 5-ösért, akkor máris elvállaltam egy kis plusz munkát némi plusz pénzért cserébe, aminek eleget tehetek majd ha lejárt a munkaidőm, ha elvégeztem a vállalkozásomhoz kötődő feladatokat, vagy ha épp munkanélküli vagyok, akkor bármikor amikor kedvem tartja. Ugyan így elvállalni az online térben egy “digitális fűnyírást” gyakorlatilag semmiben sem különbözik, mindössze nem a szomszéd udvarában kell körülnéznünk, hogy miben is tudnék neki segíteni, hanem a saját “házunk” táján, hogy mi is az, amit én el tudnék adni, mint munka, mint segítség, anélkül, hogy kimozdulnék otthonról, van-e olyan terület amihez értek, az átlagember viszont nem feltétlenül, valami, amiben esetleg gyakran kérik egyébként is a segítségem, és akár fel is ajánlhatnám ezt a tudást némi pénzért cserébe bárkinek, akit érdekel, mert a saját számítógépemmel vagy berendezéseimmel, felszereléssemmel könnyedén el tudnám végezni. Nagyon sok esetben ha valakit megkérnek valamire, nem is feltétlen a szaktudást fizetik meg, hanem az időt, amit ráfordít, vagy amit megspórol ezzel a megbízónak, így emiatt lehetőségek végtelen tárháza tárulhat elénk, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon mit is tölthetnék fel egy olyan platformra, mint amilyen a jobindoor is.

Nyílvánvalóan ezek a tevékenységek jó eséllyel valmilyen módon a technológiához fognak kapcsolódni, valamilyen számítógépes tevékenységre fog korlátozódni közvetve vagy közvetlenül, de a mai világban ez épp úgy körül vesz mindannyiunkat, mint egy magánházat a lenyíratlan (vagy a már lenyírt) fű. Az ilyen szolgáltatások – legyen mögötte akár komplex, évekig tartó tanulással megszerzett komoly tudás, akár csak valami egyszerű, ám hasznos, teljesen általános segítségnyújtás – óriási potenciált hordoznak magukban, és az igény egyre csak növekszik az egyre digitalizáltabb világunknak köszönhetően a hétköznapi magánemberek életében is, nem csak a cégek vagy vállalatok számára. Ahogy egyre természetesebb, hogy akár egy facebook profilkép elkészítéséhez is felbérelünk egy profi fotóst, úgy teljesen természetes felkérni egy videószerkesztőt is, hogy például csináljon nekünk egy 2 perces videót a fényképeinkből. Van akinek van erre egy ismerőse, vagy családtagja, van akinek nincs, de ha van is sokan megfontolnák, hogy zaklassák-e ilyesmivel ezt az ismerőst, ha látják, hogy pl. xy szabadúszó 5000 Ft-ért összevágna nekünk egy ilyen videót, és le is szállítaná azt 48 órán belül.

Azt gondolom, hogy ez egy jó példa arra, hogyan értékesítsünk ki egy viszonylag egyszerű és könnyen elsajátítható tudást, ha például van egy videóvágó programunk, amihez konyítunk is valamit, annak ellenére, hogy egy igazi, professzionális hollywoodi videóvágó “konkurens” vállalkozótól messzire elmaradunk, esetleg meg is ilyedünk, hogy mit keresnénk mi egy ilyennel egy platformon, amikor látjuk, hogy ő sokkal profibb nálunk. A valóság az, hogy jó eséllyel ez a kaliber nem is vállalna el hasonlóan egyszerű megbízásokat, tehát ennek az űrnek a kitöltésére pont egy felületesebb tudás nyújthat megoldást, ami például egy ilyen videó/képmontázs összeállítására tökéletesen elegendő, és még árban is valószínűleg versenyképesebb és szimpatikusabb lesz a vásárlók számára, mint egy nagytudású profi videóvágó ajánlata.

Sok esetben egy vállalkozást az különböztet meg egy magánszemély szolgáltatásaitól vagy szolgálataitól, hogy egy vállalkozó az garanciát vállal az általa leadott, elkészített termékre vagy szolgáltatás végeredményére, annak minőségére, míg egy magánszemély jellemzően nem vállal ilyen garanciát, csak felajánlja, hogy segít és lehetőségeihez / tudásához mérten valamit lead, megtesz vagy elkészít, ami jó eséllyel a várakozásoknak szintén meg fog felelni. Noha adózás, jogszabályok stb. szempontjából nem nyújtózkodhat az ember a végtelenségig ha már bevétele van, pláne nem ha folyamatosan, ám amennyiben nem vállalkozóként vág bele valamibe, azért van lehetőség minden ezzel járó procedúra és macera nélkül szimplán csak kipróbálnia magát, és elvállalni egy-egy megbízást bizonyos kereteken belül. Még számla kiállításához sincs feltétlen szükség vállalkozás indítására, mindössze csak adószámra, bár a lehetőségek kissé korlátozottak ebben az esetben is, és mondanom sem kell, hogy nem a hazai rendszer a világ legjobbja, de a példánál maradva egy 5000 ft-os videóvágás miatt még nem kell szaladnunk azonnal a vállalkozóit kiváltani avagy bejegyeztetni a saját cégünket…

Egy rendszeresen és üzletszerűen végzett tevékenység esetén semmi esetben sem kerülhető el a vállalkozói forma, így mire körbe érek mondandómmal láthatóvá válik, hogy előbb, vagy utóbb minden sikeres szabadúszó vállalkozó lesz, vagy már vállalkozó is, akiknek rendszeresen vannak megbízásai, ám nem csak, és kizárólag vállalkozóként van lehetőségünk elindulni a szabadúszók rögös útján, ha ez még valami teljesen új és imseretlen dolog számunkra. Persze most csak nagyvonalakban futottam át a legalapvetőbb dolgokat, véletlen sem szeretnék adó vagy jogitanácsadást írni – ezekkel kapcsolatban mindenképp érdemes szakemberrel konzultálni mindenkinek a lehető legmegfelelőbb tájékoztatásért – de előljáróban ennyit talán érdemes összefoglalni, ha laikusként csak a fejünket vakarnánk a képernyő előtt, hogy ez mi ez az egész ez most akkor?!